Mazur papa egyenesen az űrbe vitt minket, mi meg tátott szájjal hallgattuk. Egy nagyfejű ember dicsérete, avagy mivel sikerült Amerikában megmenteni az átkozott 1968-as évet. Ezúttal talán kevesebb reakció volt az adás során, meg hosszabb az előkészítés, de maga a sztori is szenzációs, viccelődéssel csak rontottunk volna rajta (na jó, azért viccelődtünk is). Embed lent, […]

A Képtelen Krónika legújabb, húsvéti adásában megmutatjuk, hogyan kell országot csinálni (vagy inkább hogyan nem): szerepelj filmekben, aztán kattanj rá az ehető tengeri csigákra, majd vegyél sok szemetet, de spórolj minden máson. Na jó, egy fasza csizmát még vehetsz magadnak. Az epizód kínzó kérdései: Mi tesz egy országot országgá? Mi tesz egy szigetet szigetté? Mi […]

Azok a csodálatos férfiak a Szibériát átszelő masináikkal, avagy az első igazán jelentős transzkontinentális autóverseny története következik Grath tolmácsolásában (és nem ez az egyetlen hasonlóság az 1904-es olimpiáról szóló adással). Hans, siessünk, amíg be van fagyva a Bering-szoros!

Tarzan, Juan és Tony bemegy a kocsmába és rendel egy repülőt meg egy tengeralattjárót. Aztán bujkálnak mindenféle hárombetűs szervezetek meg a drogmaffia elől, de azért mindig megmarad nekik Oroszország. Ebben a Mazur által előásott sztoriban aztán van minden a posztszovjet ügyeskedéstől kezdve a börtönszökevényekkel kokettáló újságíróig, és még dokumentumfilm és készült belőle (mármint az eredeti […]

Ki hitte volna, hogy a Kincs, ami nincs főcímdala tulajdonképpen egy több száz éves New York-i rémálomról szól? Movin’, movin’, movin’, movin’ – mondá a költő, és telibe trafált. Egy egészen hihetetlen szokás, ami több száz évig meghatározta a város életét, és ami új értelmet ad Eric Cartman nevének. Grath készült fel ezzel a témával, […]

Mazur a szokásosnál jobban meglepte a másik kettőt ezzel a témával. Van az úgy, hogy egy nőnek nincs iszonya az uszonyoktól, na de ennyire? John C. Lilly munkássága és Margaret Howe Lovatt delfinkísérletei külön-külön is KK-adást érnének, hát még együtt. Bónuszpontot ér, ahogy Grath az adás végén egyetlen szóval szétbarmolja azt a virágnyelv-mandalát, amit az […]

Ha tisztességesen tagelnénk az adásokat, Grath harmadik témájánál valami ilyesmi lenne: sólyom, drog, kémkedés, CIA, Mexikó, Szovjetunió, balfaszok, Sean_Penn. Egészen elképesztő a Sólyon és a Hóember fedőnevű két amerikai fiatal története, amiből inkább nem is spoilerezek le semmit.

Grath második alkalommal egy minden szempontból problémás és diszfunkcionális család több generációjával ismertetett meg bennünket. A Getty nevet viseli képügynökség, múzeum és egy volt olajcég is, de hírhedté vált egy különösen zsugori milliárdos és egy néhol kabaréba illő, mégis tragikus emberrablás révén is. Úgy látszik, a pénz tényleg nem boldogít.

A második adásban Grath ásott az 1904-es olimpia körülményeinek mélyére. Politikai inkorrektség minden szinten, elcsalt sportszámok utáni tömegverekedések, kőhajigálás és bikaviadal, valamint rasszista „tudományos” kísérletek egy olyan korban, amikor a kötélhúzás még olimpiai versenyszám volt. Minden idők legfurcsább olimpiája volt a St. Louis-i 1904-es.